2010. július 13., kedd

Franciaország

2007. augusztus 17-én keltünk útra, célunk dél Franciaország ,vagyis Provence volt. Ez volt életem első útja, a kiváltó ok létezésemhez.

Fáradtan a kocsiban.

Mielőtt megérkeztünk volna szállásunkra, emlékeim szerint bementünk egy majom rezervátumba. Nagyon tetszett a hely.



Gyökerek között a majmoktól védett ponton.

A végső cél előtt lepihentünk egy skanzenszerű szálláson. Nem volt túl nagy, és a tévézés ott folytatódott ahol az utazás előtti este abbamaradt ,Simpson család ment.

Volt sok enni,innivaló.

Kedves kis ház volt, két szinttel, mi a felső szobában aludtunk. Volt egy ablaka ,ami az előkertre nézett le. Labdaként alkalmaztak, amikoris fennragadtam a tetőn. Itt egy kép róla:


Másnap indultunk ,hogy estére megérezzünk valós szállásunkra Provence-ba. Délutánra ott is voltunk, s miután kipakoltunk és megpihentünk a hosszadalmas út után, elmentünk sétálni a közelbe.



Ez a kép is egy séta során készülhetett.

Huszadikán, a magyar államalapítás ünnepén ellátogattunk egy krokodil farmra.

Ott megtapasztaltam, hogy a krokodilok nagyok és unalmasak.


Volt ott valami krokodilos dologgal kapcsolatos doboz. Már nem is tudom mi volt benne rajtam kívül.


Futó kaland a krokodil farmon egy bozótban..

Majdnem mindennap találtunk egy kisebb vagy nagyobb régiségboltot, piacot, ahová majdnem mindig mindannyian be is néztünk. Ez a kép is egy ilyen piacon készülhetett:

Elvis-ékkel.

Huszonkettedikén elmentünk megnézni Franciaország öt legszebb faluját. Tényleg szépek voltak ,de sajnos nem készült olyan kép amin én is szerepelnék ,ezért ide egy falvat-várost jelölő táblás képet teszek:


Huszonnegyedikén elmentünk megnézni egy miniatűr múzeumot, egy kis időutazás a néhai Franciaországba. Családi házak, korhű öltözékekben díszelgő babák fogadtak minket. Körben futott egy terepasztalszerűség, amin a házak, babák életképeket jelenítettek meg előttünk. Nagyon szép volt.


Huszonhatodikán indultunk haza.

Összepakolva, a hazaútra készen.

Csodás kilenc napot tudhatok hátam mögött. Örök emlékként mindig bennem lesznek az itt történtek, főleg mert ha nem lett volna ez az út, tán én sem léteznék!





Csókol titeket: Utazó Paul Stanley

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése